Gróf Sándor Móric, az Ördöglovas

A magyar nép lovasnemzet volt hajdanán, jó ezer évig. Már a honfoglalás előttről több forrás keletkezett, amelyben a magyar lovasharcmodort mesélték el. Nem is olyan régen, a XIX. században tűnt fel a furcsa és meglepő tetteivel az Ördöglovas, akit tán még a lovas kaszkadőrség úttörőjének is nevezhetnénk.

Szlavniczai és bajnai gróf Sándor Móric 1805. május 23-án született Budán, mint a Sándor család utolsó férfi sarja. A fiatal Móric vézna alkatú volt, így még a lovak közelébe se mehetett az apja parancsára. 17 évesen, amikor saját maga rendelkezhetett a birtokai felett, ült először lóra, s rögtön egy angol telivérrel kezdte, amelytől a lovásza óvta, mégis úgy ülte meg a lovat, mintha eggyé váltak volna. Innentől kezdve csak a lovaglásnak élt. A saját testi épségét is kockáztató, hajmeresztő lovas mutatványai legendássá tették Budapesten, Bécsben és egész Európában.

A kor "lósport-országának" számító Angliában is járt, ahol betört egy különösen vad lovat, ekkortól kezdték őt az Ördöglovasnak nevezni. Angliában mellesleg több "világcsúcsot" is felállított akadályugrásban, de Pesten is elképesztette a nézőközönséget, akárcsak a magyarellenes Metternich kancellár leányát, Leontinát.

A Nagyhíd utcában (mai Deák Ferenc utcában) 1822-ben véghezvitt lovas bravúrja több művészt is megihletett, mivel a Király utca felé vágtatva, Tatár nevű lovával két egymás mellett haladó lovas kocsi közé szorult. Balról három lovas parasztkocsi, jobbról egy magánkocsi fogta közre. Szorult helyzetéből úgy szabadult meg, hogy lovát megsarkantyúzva átugratott a három egymás mellé fogott lovon.

1825-ben a pozsonyi országgyűlés megnyitójára érkezett királyi pár tiszteletére nyaktörő mutatványokat és viharzó vágtákat  mutatott be. Budai palotája (a mai Sándor-palota) erkélyéről lóháton, pipázva gyakran nézelődött.

(A családban nem ő volt az egyetlen különc, az apja például a budai palotájukat kis fedett híddal kötötte össze a szomszédos Várszínházzal, hogy ne kelljen az utcára kilépnie a színházba menet.)

Kedvenc lovaglóhelyeinek egyike volt a Várba vezető lépcső. A gróf egyik nevezetes fékevesztett kocsizásán a budai vár vízi kapujában hajtott le az igencsak hosszú és rendkívül meredek lépcsőn úgy, hogy a lovak nem voltak betanítva efféle kocsizásra. Előszeretettel lovagolt be más házakhoz is, lábadozó kertésze szobájába éppúgy, mint a főúri palotákba, vagy a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeletére. Személyiségét személyzete is megszenvedte. Egyszer egymást sértegető szakácsát és komornyikját lovon megvívandó mogyorópálca-párbajra kényszerítette, máskor pedig orvosa fejéről lőtt le egy almát vagy a kapusa feleségét rémisztgette, hogy átugratja lóval.

Rendszeresen ejtette ámulatba a révészeket is, amikor lovát megsarkantyúzva a parttól már jócskán eltávolodott révre ugratott. Tudni kell, hogy a rév bejárata akkoriban rúddal volt lezárva, tehát afelett kellett átugratnia. (Sándor gróf a közügyekkel nem igazán foglalkozott, de támogatta a barátját, Széchenyit a Lánchíd felépítésében.) Kalandjait állandó kísérője, udvari festője, Johann Gottlieb Prestel több képen is megörökítette. Az utókor is szívesen emlékezett meg kalandos életéről. Kálmán Imre operettet írt a grófról, de 1943-ban még egy magyar film is készült róla, az Ördöglovas címmel.

Amikor haldokló apjához vágtatott, a Sándor palotához vezető lépcsőn átugratott Metternich Leontine hercegnő hintaja felett. A lány azonnal beleszeretett a különc magyar arisztokratába, amelyet a magyarellenes Metternich nem nézett jól szemmel, Sándor Móric viszont nem ismert lehetetlent, így 1835-ben elnyerte a hercegnő kezét. Felesége tiszteletére bajnai kastélyát átalakítatta.

A film Leontine hercegnő és az Ördöglovas találkozásáról és egymás megszerzéséről szól

A Szomor felé vezető úton lévő Ugrató-hídnál két földve vert márványcölöp jelzi a helyzet, ahol a gróf vakmerő ugratásainak egyikét végbe vitte. Akkoriban mély medrű, vízzel teli árok volt, amin híd vezetett át. A hídon áthaladó kocsikat úgy előzte meg, hogy a híd mellett lévő három öl és három láb széles árkot egyszerűen átugratta. A felszökő s a leeső patkó alakját a megfelelő pontokon márványlemezre vésve őrzik.

Mindennaposnak számított, hogy a kőkerítés felett ugratott át, de az is előfordult, hogy bajnai kastélyának erkélyéről ugratott le. A mutatvány a ló életébe került, míg a gróf ép bőrrel úszta meg a kalandot.

E erkélyről ugratott le az Ördöglovas

A péliföldszentkereszti búcsúk idején lovával gyakran ugratott a kirakodott árusok közé. Becsületére mondva, összetört portékájuk árát mindig tisztességgel megfizette.

A falu plébánosával komoly összetűzésbe került, amiért rossz néven vette, hogy a pap a hívektől összegyűjtött egyházi pénzen házat építtetett egy kedves hölgyismerősének. Nem tetszését furcsa módon fejezte ki, amikor belovagolt a plébános otthonába, ahol hagyta, hogy lova elvégezze természetes szükségét. Az atya bosszút esküdött. Három napon keresztül állt lesben egy bunkósbottal a kastély körül mindhiába. Sándor gróf helyett csupán egy ultimátumot talált: ha nem távozik önként a faluból, a gróf befalaztatja a plébánia ajtaját vele együtt. Az atya hamarosan tovább állt.

Elképesztő mutatványai miatt többször tört el a kulcscsontja, gyakran repedtek meg bordái. Számtalanszor ficamodott ki a térde és többször szenvedett agyrázkódást. Sándor Móricnak a ló volt az élete, és egyben a veszte is. 1850-ben Linznél vágtázás közben kiesett a kocsijából, és fejét egy vasrácsba ütötte. Eszméletét vesztette, és miután magához tért úgy tűnt, hogy minden rendben van. Néhány nap elteltével azonban a bécsi kaszinóban önkívületi állapotba került. Őrjöngött és mindent darabokra akart törni. Csak megkötözve tudták hazavinni. A dühöngő Sándor grófot egy prágai elmegyógyintézetbe vitték.

Állapota lassan javult és néhány év elteltével hazaengedték. Évtizedekig élt visszavonultan bajnai birtokán, ahol ideje nagy részét lovaival és vadászattal töltötte. Szívesen nézegette kastélya folyosóján Clarot és Prestel róla készült festményeit. Öregkorára újra úrrá lett rajta az elmebaj. Élete hátralévő részét a döblingi elmegyógyintézetben töltötte. 1878-ban bekövetkezett halálával férfiágon kihalt a Sándor család grófi ága.

A hazatérő koporsót szállító négy tüzes fekete paripa a bajnai templom előtt megvadult, és elragadta a kocsit. Amikor végre sikerült megfékezni őket, a lovak holtan estek össze. A halálba is követték gazdájukat. Sándor Móric, az Ördöglovas a gyarmatpusztai családi sírboltban alussza örök álmát.

Sándor Paulina grófnő

Sándor Móric grófnak és Metternich Leontine hercegnőnek egyetlen leánygyermekük született: Sándor Paulina grófnő (1836-1921), akit Metternich-módra neveltettek (ezért nevezzük az apját az utolsó Sándornak), részben az előkelőbb osztrák neveltetés miatt, részben apja zavarodottsága miatt. Férje a nagybátyja lett (édesanyja kései féltestvére). E házasság után leszármazottai egy ideig a Metternich-Sándor nevet viselték, amit mi magyarok Sándor-Metternich-nek írunk.