Magyarországra a lombhullató, a téli álmot alvó növényzet a jellemző. Gróf Ambrózy Istvánnak a külföldi utazásai által az lett az életcélja, hogy a mi természeti adottságaink között is megvalósítsa az "örökké zöldellő kertet".
Ambrózy gróf 1869. március 5-án született Nizzában, a napóleoni császárságban. A Vas megyei családi birtokon, Tana községben nőtt fel, a természetet itt ismerte és szerette meg. Édesanyja, Erdődy Agáta grófnő volt, aki az Erdődy-család kertészkedő szenvedélyét örökítette át a fiára. Így Ambrózy már a teljes pompájában virágzó vépi park látványát is élvezte, s feltételezhető, hogy e park a gróf további munkájában is meghatározó szerepet töltött be. Leginkább a botanika varázsolta el, ilyen irányú tanulmányokat folytatott Bécsben, Löwenben és Budapesten. Külföldön jogot is tanult, sokat utazott, így ismerkedett meg aegy-egy mediterrán régió, illetve speciális mikroklímájú térség (pl. Anglia, Algéria, a Genfi-tó) gazdag növényvilágával.
A botanikával csak kedvtelésből foglalkozott; földbirtokos, sédeni, remetei, walli és sonnenthurmi gróf, a felsőőri kerület országgyűlési képviselője, felsőházi tag volt egy személyben.
A világviszonylatban is egyedülállónak számító Malonyai Arborétumot 1892-ben alapította, miután feleségül vette Migazzi Antónia grófnőt, nevének második tagja innen származik. A birtokot a gróf a házassága révén örökölte meg, mivel a Migazzi családnak nem volt fiúörököse. Felesége felvidéki, malonyai birtokán próbálkozott növények százainak telepítésével, botanikai kísérletezéssel.
A negyvenhektáros tölgyes helyét lassacskán felváltotta a földközi-tengeri, kelet-ázsiai és észak-amerikai cserjefajták sokasága, amiket sövényekkel, magasabb fákkal védett a széltől és a fagytól. Az akkoriban ültetett fák és cserjék többsége ma is láthatók.
Bár rengeteg ellenzője akadt, sikerült bebizonyítania, hogy megfelelő gondozással és a természetes élőhelyükhöz hasonló körülmények kialakításával megmaradnak a távoli egzotikus tájak növényei. Ilyen gyűjtemény, hasonló klímájú környezetben másutt nem létezik.
1914-ben hazautazott édesanyja temetésére és a háború illetve a trianoni békeszerződés után soha többé nem tért vissza félbemaradt munkájához. A magyarországi birtokára, Tanyba költözött.
Tartalékos kapitányként szerepelt az 5. sz. huszárezredben.
1922-1933 között hozta létre Kám község mellett a jeli arborétumot. Sírhelyét ő maga jelölte ki az arborétum közelében, kriptáján olvasható a jelmondata, amely a fő életcéljával megegyezett: Semper vireo - Örökké zöldellek. 1933. augusztus 31-én hunyt el Tanán.
A háború után a jeli arborétum állami tulajdonba került. Jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia tulajdona. A park fejlődése szerencsére nem állt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése